Ittbent a szobában nyugalmas meleg. Ott kint hóhullás van: csöndes, álmodó, - hull, hull szép-fehéren a hórengeteg. Ma lusta a lelkem: a tűzparipa, ma bent tart a kályha, és nekem zenél, akár egy cicomás, régi muzsika. A vén kályha tiize ma oly kelle mes. - Kintvigyorgó arccal táncol a halál, s a halál, a halál oly rettenetes. Bámulom a kertet, erdőt, fát, mezőt: mindenütt komorló, fehér temető, hol nemrég dal, szépség: izmos élet nőtt.