„Hívhatjuk ezt megkésett kapuzárási pániknak, de eldöntöttem, hogy ami kevéske időm ezen a bolygón maradt, mások szolgálatának szentelem. Tudom, manapság már nem divat lelki társakról beszélni, de egy olyan szerelem után, ami nekünk jutott Peterrel, a veszteség elfeledésére tett minden erőfeszítés céltalan. Élőhalott vagyok, évek óta bátran viselt nyomorúságommal, lehorgonyozva a „nem olyan rossz ez” szélcsendes öblében. Mi mást tehetnék? Felszabadítom azokat, akik nem is tudják, hogy rabságban senyvednek. Segítek nekik megnyomni a katapult gombját. Ez az egyik olvasat. A másik? Elhintem a káosz magvát.” A Nílus partján álló, kissé megkopott luxusszálló törzsvendége, a nyolcvanegy éves özvegy, Maggie Burkhardt kényszeresen szereti rendbe tenni mások életét. Emiatt kellett gyorsan eltűnnie előző, svájci szállodájából is. De itt, Egyiptomban, a forró szaharai nap alatt ő csak az az aranyos idős hölgy a 309-es szobából. Egy reggel azonban Maggie új érkezőket szúr ki a recepción: egy gyásztól sújtott fiatalasszonyt és annak nyolcéves fiát, Ottót. Maggie igyekszik felkarolni őket. Ám miközben megpróbál a család részévé válni, hamar rá kell ébrednie, Ottóban méltó ellenfélre talál: a vézna kisfiú és a minden hájjal megkent idős asszony vérfagyasztó játszmába kezd...